Two Poems

Puppets, dwarfs…


                            Shapes are just window dressing. All living,
                                  strive towards abstractions. Life, as
we know from Jalal ad-Din Rumi, is when the shapeless takes shape.
      To discover the depths of hell.

It's a speck of time, it later returns
              where it came from, where it belongs to.
      The mongrel, the commonplace come to life.
And the barren becomes holy in her depravity.
                    She dances an ecstatic dance, distorting herself among

her flayed and skinned lions. And those who want to enter

a nascent shape
     
                            shall be swallowed by the gluttonous cunt
            acting as a foaming, rumbling, writhing crater. 





 

(Translated by Gabor Gyukics)











 

Bábok, törpék Puppet (original)


 

                            A formáké csak kirakatvilág. Ami élő, 

                                   az absztrakciók irányába törekszik. Az élet,

Dzsalál ad-Dín Rúmítól tudjuk, amikor a formátlan formát ölt. 

       Hogy a poklok legmélyét felfedezze.

 

Nyúlfarknyi idő ez, utána visszatér, ahonnét

              jött, ahová való. 

       Termőre fordul a korcs, a köznapi. 

S romlottságában is szentté válik a meddő. Kübelé nyúzott  

                     oroszlánjai között 

       eksztatikus, önmagából kivetkező táncot lejt. S aki születő

              formába térni kíván, 

 

                            azt a habzó-hörgő, vonagló kráterként 

             elnyeli a falánk pina.   

The Shaman Said: "he-goat dicky”...


                            She ties her shoelaces.

Her too short trouser slip sideways,
        So we can see a smiling cunt...


      She ain’t giving birth for monster offsprings,

              she weaves legends.

                            Hide me among your mysteries, she's drowned,
                            Shrinking in Apollyon's fire,
                            (the hanged one whines in the narrow wind)
                            wax-baconed, unfertilized, wasted earth is her uterus!

Our altar of human sacrifice is the wet
double Blood Moon. 





 

(Translated by Gabor Gyukics)


 

A sámán így szólt: „bakfitty”…

 

                            Cipőfűzőjét kötötte. 

 

Falatnyi nadrágja félrecsúszott, 

        Látjuk a mosolygó pinát… 


 

       Nem szül görcs utódot, legendákat sző.

 

                            Rejts rejtélyeid közé, vízbe fúlt, 

                            Apollyon tűzén zsugorodó,

                            (szűkülő szélben nyerít az akasztott) 

                            viasz-szalonnás, terméketelen föld-méhű!

 

Emberáldozat-oltárunk a nedves, 

kettős Vérhold.    

Bio:

Laszlo Aranyi (Frater Azmon) poet, anarchist, occultist from Hungary. Earlier books: (szellem)válaszok, A Nap és Holderők egyensúlya . New: Kiterített rókabőr. Known spiritualist mediums, art and explores the relationship between magic.

 

https://www.facebook.com/laszlo.aranyi.3

https://twitter.com/azmon6